Az amerikai különleges műveleti alkalmi harci köteléket 1980-ban hívták életre. Az amerikai Pentagonban Keith Nightingale Snowbirdfedőnevű terve alapján megalakított szupertitkos szervezet olyan hivatalosan nem létező, különleges egységeket tömörített magában, mint például a szárazföldi erők elit alakulata, a Delta Force vagy a haditengerészeti SEAL egységek hatos csoportja.
A szervezet fennállása óta a legkockázatosabb küldetésekben is rendkívül jól teljesített. Ők fogták el például 2003-ban Szaddám Huszeint, likvidálták 2006-ban Abu Muszab al-Zarkavi iraki mészárost, valamint 2011-ben az al-Káida terrorszervezet vezetőjét, Oszama bin Ládent.
McChrystal “Csapatok Csapata” című könyvében a szervezet 2003 és 2006 közötti időszakát ismerhetjük meg részletesen, amikor is a JSOC az al-Káida iraki szárnya ellen vívott harcot.
A hatékonyság növelése érdekében létrehoztak egy úgynevezett Fúziós Központot, ahol a dolgozók egy védett objektum teljes területén szabadon beszélhettek egymással, a műveleti biztonság megsértése nélkül. A Fúziós Központ célja az volt, hogy minél több hírszerző szervezetet magába tömörítve biztosítsa az információ gyors és szabad áramlását.
A JSOC azonban nem csupán a hírszerző szervezeteket tömörítette, hanem magában foglalta a hírszerzési adatok elemzőit, a pilóta nélküli repülő eszközöket kezelő operátorokat, a helyszínelő szakembereket, a technológiai felderítést végző szakembereket, valamint a végrehajtó alegységeket is. Ez a fajta megközelítés egy olyan ökoszisztémát hozott létre, amely lehetővé tette a JSOC szervezetének integrálását nagyobb rendszerekbe, hihetetlen mértékben növelve ezzel a hatékonyságot.