Döntéshozatal Top Gun módra

Amikor a Tom Cruise által alakított ’Maverick’ karakter az 1986-os Top Gun című filmben az F14-es pilótafülkéjében bemutatott az ellenséges pilótának, örökre bevéste magát a laza pilóta szerepében az emberek emlékezetébe. Arról azonban kevesen tudnak, hogy az általa megtestesített figura egy népszerű döntéshozatali módszert alkalmazott, amely OODA néven vált világszerte ismertté.

Maverick azon képessége, amellyel hajmeresztő és komplex helyzetekben is képes volt gyors döntéseket hozni és általában nyertesen kijönni az összeütközésekből, nem csak Hollywoodi fogás, de a valós életben is megvalósította egy ezredes, aki az 1950-es években pilótaként a Koreai háborúban elévülhetetlen érdemeket szerzett, ezt követően pedig ahol arról híresült el, hogy virtuális légiharcban legyőzhetetlen volt. Sikerének titka egy olyan agresszív módszer kidolgozása volt, amely demoralizálta az ellenfelet azzal, hogy mentális fölényt alakított ki és tartott fent az összeütközés teljes időtartama alatt. 

John Boyd, aki nem ismert félelmet, és minden konfliktust egyfajta stratégiai összecsapásként értelmezett, számos összeütközésbe keveredett az ipari lobbi képviselőivel és a Pentagon bürokratikus útvesztőiben nagyon jó kapcsolatokat épített ki. Boyd pontosan tudta, hogy egy tábornokokból álló csoport meg akarja hiúsítani az elképzeléseit de James Schlesinger (védelmi miniszter) támogatásával sikerült az F-15 és F-16-os repülőgépek terveit rendszerbe illeszteni és ezáltal nem csak a hadszíntéren, de a bürokráciában is győzedelmeskedett.

Boyd tisztában volt vele, hogy egy kiváló stratéga nem válaszol erővel az erőszakra. Ehelyett állandóan sebezhető pontokat keresett és azt a fajta gondolkodást helyezte stratégiai kontextusba, amelyet előtte már oly sokan a történelem folyamán. Az irreguláris gondolkodásmódot alkalmazva megalkotta az úgynevezett ’OODA loop’módszert, amely a gerillaharcot folyató felek döntéshozatalára leginkább jellemző volt az évszázadok folyamán. A módszer, bár eredetileg légiharcra lett kitalálva, de kiválóan alkalmazható a mai üzleti környezetben is, illetve minden olyan helyzetben, amikor kiszámíthatatlan viszonyok között kell viszonylag gyorsan döntést hoznunk.

Az MTDV módszer

Az MTDV egy sokak által hivatkozott, de mégis kevesek által értett döntéshozatali mechanizmus, ahol a döntéshozó négy lépésben felméri a helyzete, gyors döntést hoz, és annak megfelelően cselekszik. Összességében ez egy ciklikus folyamat, amelynek elméleti alapjai olyan tudományos megfigyeléseken nyugszanak, mint  a kvantummechanika, kibernetika, káoszelmélet.

A módszer megalkotásához Boyd elemezte a hadviselés történetét és zsenialitása abban rejlett, hogy összevetette, integrálta az elméleteket és egy könnyen érthető formában rendelkezésre bocsátotta. Az MTDV sokkal több, mint egy döntéshozatali folyamat, ha jól belegondolunk, akkor tulajdonképpen egy életszemlélet, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy megbirkózzon az ismeretlennel, és győzedelmeskedjen a legkilátástalanabbnak tartott helyzetekben is. 

Az MTDV megértéséhez fontos elfogadnunk, hogy a bizonytalanságtól nem kell félnünk, hanem inkább tudatosítani kell magunkban, hogy soha nem fogunk elegendő információval rendelkezni, és a sikerhez vezető út a bizonytalanságon keresztül vezet. Éppen ezért van szükségünk arra, hogy a valóságos helyzetnek megfelelően hozzunk döntéseket és cselekedjünk.

Az MTDV módszer egy olyan gondolkodásmódod közvetít, amelyben a keleti filozófiák (Tao) eszméit egyesítjük a nyugati tudományos módszerekkel. A módszer kulcsa a mentális agilitás fenntartása és proaktív szemléletmóddal állandó adaptív tanulási folyamat létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy az egyének vagy akár egy egész szervezet is sikeresen érvényesülhessen akár a kaotikusnak tűnő dinamikusan változó viszonyok között is. Az MTDV módszer a legtöbb leegyszerűsített ábrán így néz ki.

A folyamatot érdemes a négy lépésben (Megfigyelés, Tudatosítás, Döntés, Cselekvés) vizsgálni, ugyanakkor az egyes lépéseket mélyebben meg kell értenünk ahhoz, hogy az egész folyamatot értelmezni és alkalmazni tudjuk a döntési helyzetekben.

1. Megfigyelés 

Azzal, hogy folyamatosan nyomon követjük mi zajlik a környezetünkben, nyitottabban tekintünk a világra és ezáltal képessé válunk befogadni és tudatosítani a valóságot. A katonai kifejezés, amely legjobban kifejezi ezt a szemléletet az a folyamatos helyzetértékelés.

Egy mindennapi példán keresztül illusztrálva ez úgy néz ki például, hogy ha belépünk egy számunkra ismeretlen helyiségbe, ahol tudjuk, hogy veszély leselkedhet ránk, azonnal számba vesszük a lehetséges kijáratokat, felmérünk egy alapállapotot, amelyhez képes folyamatosan figyeljük az eltéréseket, az emberek viselkedését magunk körül és nyitottak vagyunk az áruló jelek befogadására. Olyan ez, mintha bekapcsolnánk egy belső radart magunkban. 

Kétféle problémával szembesülünk a megfigyelés fázisában. Sok esetben csak részinformációkkal rendelkezünk, illetve olyan sok információhoz juthatunk, hogy nehézzé válik a jelek kiszűrése a sok zaj közepette. Ezeket a problémákat ki lehet küszöbölni, ha gondot fordítunk az ítélőképességünk fejlesztésére. Ebből adódik, hogy nem feltétlenül az hoz jobb döntéseket, aki több információval rendelkezik, hanem az, aki képes a rendelkezésre álló információkat rendszerezni és felfedezni a helyzetből adódó mintákat, trendeket. 

2. Tudatosítás 

Boyd ezt a lépést schwerpunkt-nak (a német Blitzkrieg nyomán) nevezte és azért tartotta ezt a lépést kiemelten fontosnak mert ebben a szakaszban mentális modelleket alkalmazva tudatosítjuk magunkban a saját magunk által leképezett valóságot. Hogyan is működik ez egy rendkívül gyorsan változó dinamikus helyzetben?

Szükség van arra, hogy a jelenleg érvényes paradigmákat megkérdőjelezzük és atomjaira szedjük, majd ismét összerakjuk. A folyamat eredménye a legtöbb esetben az, hogy új perspektívába, vagy megvilágításba kerülnek a dolgok, és sokkal realisztikusabban látjuk a környezetünket. A tudatosítás tehát röviden összefoglalva azt jelenti, hogy rendelkezünk azzal a képességgel, ami a rendelkezésre álló információk alapján biztosítja hogy megértsük a környezetünkben zajló eseményeket. Pontosan mit is kell tennünk ahhoz, hogy tudatosabbak kegyünk? Boyd tanácsai a következők voltak:

  • Több modell – Minél több mentális modell áll rendelkezésünkre (amelyet hosszú évek során tapasztalatok révén építhetünk) annál nagyobb döntési szabadsággal rendelkezünk. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy folyamatosan új modelleket kell építenünk és nem ragaszkodhatunk görcsösen a régiekhez csak azért, mert azok a múltban működtek.
  • Kérdőjelezzük meg önmagunkat – Az első pontban megfogalmazott gondolathoz kapcsolódva szét kell szednünk a korábban alkalmazott modelleket, megvizsgálva, hogy azok milyen környezeti viszonyok között voltak sikeresek és amikor egy új helyzetben találjuk magunkat mik azok az elemek, amelyeket hasznosíthatunk belőlük. 
  • Folyamatra koncentráljunk – A tudatosítás nem egy végállapot (nem maga a megvilágosodás) hanem egy pillanatnyi állapot. Éppen ezért a folyamatra kell koncentrálnunk, nem a célra, hiszen a körülöttünk lévő világ folyamatosan változik.
  • Kísérletezzünk – Ha lehetőségünk van rá, a hipotéziseinket kísérletekkel támasszuk alá, mielőtt felhasználjuk őket.

3. Döntés

Bizonyos szituációkban lehetetlenség tökéletes döntést hozni, hiszen egyrészt soha nem rendelkezünk valamennyi információval. A legfontosabb azonban az, hogy az adott információk alapján optimális döntést hozzunk, ne féljünk annak következményeitől.

Mivel a környezetünk folyamatosan változik, minden döntést folyamatosan felül kell vizsgálnunk és a vizsgálat eredményének megfelelően kell a tevékenységünket alakítani (módosítani amennyiben szükséges). Annak érdekében, hogy kiderüljön a döntésünk mennyire volt helyes azt tesztelni kell, ehhez pedig cselekvésre van szükség. 

4. Cselekvés 

Abban az esetben, döntöttük, cselekednünk kell. A cselekedeteinre azonban úgy kell tekintenünk, mint egy kísérletre hiszen az MTDV módszer nem csak egy döntéshozatali, hanem tanulási folyamat is. A cselekvés során sok esetben szinte azonnal visszajelzéseket kapunk arról, hogy mi működik és mi nem. 

A cselekvés éppen ezért egy eszköz arra, hogy kiderítsük mennyiben volt helyes a döntésünk és segít a jövőben hatékonyabb döntéseket hozni. 

Ideális esetben lehetőségünk van arra, hogy több (párhuzamos) kísérletet is lefolytassunk és az eredmények figyelembe vételével döntsünk a végleges stratégiát illetően. Háborús helyzetben ez azt is jelentheti, hogy több ponton indítunk támadást és az egyes helyzetek alakulásától tesszük függővé a fő erőkifejtés irányát. Ugyanaz a gondolkodásmód alkalmazható az üzleti életben is, amikor többféle stratégiát tesztelünk annak érdekében, hogy felderítsük melyik a leghatékonyabb.

Összegzett következtetések

Az MTDV, mint életszemlélet arra is felhasználható, hogy folyamatosan fejlesszük saját magunkat, jobb döntéseket hozzunk az életben, tehát nem szükségszerű, hogy egy valós ellenséggel szemben alkalmazzuk, gyakorlásképpen is futtathatjuk a folyamatot. 

Annak érdekében, hogy hatékonyan alkalmazzuk oda kell figyelni a tempóra! A hadviselésben amikor döntő összecsapásra kerül sor, akkor a saját cselekedeteinknek meglepőeknek, kiszámíthatatlannak kell lenniük, képesnek kell lennünk arra, hogy egyik pillanatról a másikra tempót váltsunk (gyorsítva vagy lassítva) attól függően, hogy mit diktál a környezet. Ezzel kapcsolatban Mattis tábornok javaslata jut eszembe: „Légy udvarias, légy profi, de mindig legyen terved arra, hogyan pusztíts el bárkit, akivel szembekerülsz.”

A döntéshozatali módszer lényege, hogy lépéshátrányra kényszeríti az ellenfelet, hiszen a gyors MTDV folyamat végrehajtásával belekerülünk a másik fél döntéshozatali ciklusába és versenyelőnyre teszünk szert. Ez a fajta mentális győzelem azt eredményezheti, hogy az MTDV folyamatokat alkalmazó vezetők összességében sikeresebbek lesznek és igazi Top Gun módjára az ellenfeleik fölé kerekednek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük